1944 nyara. A Doni katasztrófa után egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a
szovjet csapatokat megállítani csak a Kárpátok vonulatainak segítségével lesz képes a német-
magyar- román haderő.
1944.08.23-án a románok átállása hatalmas rést ütött az Európát
védő haderők vonalain és sajnos eldőlt, hogy dél felől szinte akadálytalanul tudnak áramlani a
szovjet-román csapatok Magyarország felé.
Több védvonalat kezdtek el gőzerővel építeni az
ország keleti részén kihasználva a domborzati, vízrajzi adottságokat. A nyílt területeken akár
10 méteres szélességet és mélységet is elérték azok a harckocsi árkok, amelyeknek a feladata a
szétszóródott és nagy területen előretörő szovjet és román inváziós haderőnek olyan területre
való terelése, ahol a megmaradt, harcképes egységek védelmi állásokat építettek ki.
Az
Attila-védvonal kiépítése 1944 szeptember elején kezdődött. Pest és az agglomeráció lakossága
együttesen kezdett bele az árkok, töltésrendszerek megvalósításába, amely gyakorlatilag három
részből állt. Attila I., II., III. Az első és a harmadik harckocsi árokrendszer volt. A térképen
jól látható, hogy olyan területeket védtek, ahol szinte akadálytalan lett volna az
előrenyomulás. Az Attila II. egy szinte teljesen egybefüggő gyalogsági állásrendszer volt, ami
nem csak egy vonalban helyezkedett el, hanem a domborzati, vízrajzi adottságokat kihasználva
többlépcsős védelmi rendszer volt. Ezeknek a nyomai mind a mai napig fellelhetők. Gyakorlatilag
egy védőív volt Dunakeszitől egészen egészen Dunaharasztiig,
amelyen a nagy távolság miatt, emléktúránkon csak Maglódig
tisztelgünk emléktúránkkal.
1944. október 12-én Csatay Lajos
honvédelmi miniszter rendeletével megalapította a Szent László Hadosztályt: „Hazánknak a keleti
veszedelemmel: a szovjet bolsevizmussal vívott élet-halál harcában, a még rendelkezésünkre álló
emberanyag legjavából egy új elithadosztályt, a Szent László Hadosztályt állítom fel.” A
tényleges szervezés csak október 17-én kezdődött meg, a hadosztályparancsnok vitéz Szügyi Zoltán
vezérőrnagy lett, a vezérkari főnök vitéz Lajtos Árpád vezérkari őrnagy. Budapest elfoglalására
a Szovjetunió Vörös Hadserege 1944. okt. 29-én indította meg támadását az Alföldön. Ennek során
a 2. Ukrán Front balszárny-közepe közeledett északkeletről a Gödöllői-dombság felé, ennek 2.
gárda gépesített hadteste 1944. nov. 17-18-án kijutott a Galga folyó déli partjához a
Tura-Hévizgyörk vonalon.
A vele együttműködő 7. román gyalogos hadtest csapatai ekkor
elérték a Dány-Valkó általános vonalat és gyakorlatilag már szembe kerültek az Attila-védőöv
keleti külső vonalával.
A front 1944.12.11-én felakadt a védvonalon. Az ősz folyamán
kiépített sáncok és a német, magyar katonák hősies ellenállásának köszönhetően az előrenyomulás
megakadt. Az Attila 2. állás Dunakeszi-Fót-Mogyoród-Bolnoka vonalán húzódó külső peremén 1944.
dec. 11-12-én fennakadt az ellenség (szovjet, román) támadása. Ezen a szakaszon a 10. magyar
gyaloghadosztály, a 271. népi német gránátos hadosztály, a Feldherrnhalle (FHH)
páncélgránátos hadosztály részei voltak védelemben. Az ellenség 30. lövészhadtestének 155.
lövészhadosztálya Fót-Mogyoród térségével szemben, 151. lövészhadosztálya Csömör-Kerepes
térségével szemben sorakozott fel. A frontnak ezen a szakaszán viszonylagos nyugalom keletkezett
a mindkét oldalú kimerültség következtében 1944. dec. 12-21. között. Ezt az időszakot a
szembenálló felek soraik rendezésére és feltöltésére használták fel. December 13-án a II. magyar
ejtőernyős zászlóalj ellentámadást indított a szovjetekkel szemben Fót és Szilasliget között
kevés sikerrel, nagy veszteséggel. Közben Csömört az Attila-védőövön belül körkörös német
támponttá építették ki, hogy a szovjet előretörést Csömörtől délnyugatra sikerüljön
feltartóztatni Karl Pfeffer-Wildenburch SS-Obergruppenführer, Budapest főparancsnoka
elképzelései szerint. Csömör térségéből kénytelenek voltak kivonni dec. 23-án a Budapest
őrzászlóaljat, mert az annyira megfogyatkozott.
December 22-én Budán felavatták a Vannay
László főhadnagy vezette 638 fős önkéntes zászlóaljat, melynek parancsnoksága a Toldy Ferenc
Gimnáziumban volt. December 25-én este a Vannay-zászlóalj parancsot kapott, hogy vegyen részt a
Kerepesnél harcoló 10. magyar gyaloghadosztály dec. 26-án 18 órakor induló támadásában. A
zászlóalj 2., 3. és 4. századát dec. 26-án gépkocsikon szállították Csömör északkeleti részére,
ahol menetből vettek részt az ellenlökésben, melynek főereje a 10. gyaloghadosztály volt.
Legelőször is visszavertek egy szovjet betörést, és Csömör Észak-Szent István hegy között
sikerült elérniük az eredeti vonalakat súlyos veszteségek árán. Egy északnyugati irányból Csömör
felé törő szovjet harccsoport ellenében a 13. német páncélos hadosztály felderítő osztályának 3
páncélgépkocsijával a Vannay-zászlóalj a Tatárhalom nevű magaslattól a Forrás patakvölgyön át a
187-es magassági pontig foglalt el reteszállást.
Fót és Pécel között a védők sorában ott
volt a 4. honvéd huszárezred is. December 26-án a szovjetek román páncélosok támogatásával is
300-600 méter mélyen több helyen betörtek az Attila II. védővonalaiba. A szovjet T 34-esek
lerohanták a gyengén védett árkokat, túlhaladva rajtuk megfordultak és hátulról kezdték el
pusztítani a magyar és német védőket. A 8/III. zászlóalj nagy részét Csömör előtt bekerítették
és felmorzsolták ilyen módon, annak ellenére, hogy a támadó 12 darab szovjet páncélosból
kézifegyverekkel hármat megsemmisítettek. A Csömörtől északra harcoló 4. huszárezredre ugyancsak
10-15 szovjet páncélos zúdult, a huszárok kettőt kilőttek páncélököllel.
Sajnos
méltatlanul kevés adat maradt fenn erről az önfeláldozó küzdelemről, amelyben a szövetséges
csapatokkal együtt a honvédeink megpróbálták megállítani az előretörő hordákat. Az állások javát
betúrták, beszántották csak az erdőkben, dombtetőkön maradtak meg azok a nyomok, amelyek
egyértelművé tehetik számunkra 70 év után is, hogy elődeink milyen monumentális munkával és
összefogással próbálták védeni Budapestet. A túra útvonala érinti ezeket a megmaradt állásokat,
ahol a résztvevőknek lehetőségük nyílik arra, hogy leróják a kegyeletüket a védelemben elesett
hősök emléke előtt!
forrás: Szent
Korona Rádió