Főszervezői gondolatok

“19-44” lett az idei Attila Védvonal Emlék- és Teljesítménytúra fő üzenete. Nemcsak azért, mert 19 és 44 km-es távok vannak meghirdetve, hanem, mert mi az 1944-es eseményekre is megemlékezünk a túrázáson túl.

Az “Attila Védvonal Túra” fő sajátossága, hogy olyan helyszíneket érint, amik hétköznapinak számítanak. A főváros melletti agglomerációs területek népszerű kirándulóhelyek. A fóti Somlyó-hegy közkedvelt turista célpont, ahogy a mogyoródi Szent László Kilátó, vagy Isaszeg, Maglód környéke is, illetve az egész Gödöllői-dombság is. 

Úgy járkálunk, sétálgatunk a fák között, mintha mindig is ilyen békés, nyugodt lett volna a táj. Mintha talpunk alatt ne lennének ott a földben a halál nyomai mai is: lőszerek, hüvelyek, gránátok, elhunyt hősök maradványai, sisakok, zubbony maradékok, elporladt családi képek. 

A modern ember fél szembenézni a múltjával, mert az véres, fájdalmas és kézzel tapintható az elmúlás. Mi viszont szembenézünk a múlttal: a hőseinket nem feledjük, akik életüket adták a Hazáért! Emlékezünk és emlékeztetünk is. 

A gyönyörű tájakon egykoron a vörös horda tört előre Magyarország megsemmisítésére, velük szemben csak gyengén és rosszul felszerelt magyar és német csapatok küzdöttek hősiesen Budapest védelméért. Ami most tájvédelmi körzet, egy rendezett erdő, az korábban harcálláspontok sorozata volt. Lövészárkok, lövegek állásai, beásott harcjárművek, géppuska-fészkek. Harcoló katonák.

Amikor fáradnánk a túra során, akkor gondoljunk arra, hogy nekünk csak néhány kilométert kell megtenni kényelmes túra- és sportruházatban, de akik itt harcoltak, azoknak a szenvedés és gyötrelem volt az osztályrészük, így sokan inkább kívánták a halált, hogy a földi megpróbáltatásaik véget érhessenek mielőbb és csatlakozhassanak Csaba királyfi csillagösvényén vágtató mennyei hadseregéhez. Memento mori!

Barcsa-Turner Gábor (HVIM) – Főszervező

fourcolours_plakat_A3_1_1