A MÖM élménybeszámolója a 2017-es túráról

Dávid Attila ifjú bajtársunk rövid, fényképes beszámolója a péceli ellenőrzőpontról.

Már augusztus közepén tudtam, hogy menni fogok és mivel ezt megelőzően sosem vettem részt hasonló eseményen, nagyon izgatottan vártam a napot.

Előtte levő napokban nem volt a legjobb az időjárás és az előrejelzések is esőzést jósoltak.

Szeptember 23-án, reggel Pécelen találkoztunk a bajtársakkal a Kossuth Nemzetőrség és a Magyar Önvédelmi Mozgalom tagjaival. Gyors egyeztetés után a csapat egyik fele neki is indult felépíteni az áteresztő pontot a Bajtemetés laktanyához. A terepviszonyok nem voltak a legmegfelelőbbek, a több napos esőzés meglehetősen eláztatta a bevezető föld utat, ezért csoportunk a különválás mellett döntött.

Egy terepjárója volt a csapatnak, azzal és egy utánfutóval minden szükséges dolgot fel tudtunk vinni a többiek pedig a gépjárműveket hátrahagyva gyalog indultak az ellenőrző pontra.

Egy meglehetősen rutinos csapattal volt dolgom, így könnyen ment a táborépítés és mire elkészült az alaptábor addigra a többiek is felértek László Attila MÖM vezetővel, aki gyors neki is kezdet a bográcsos ebéd elkészítésének.

Dél körül fel is tűnt a száznegyven indulóból az első túrázó, aki futva érkezett az ellenőrző pontunkra. Érdekes volt, hogy az elmúlt napok időjárása nem látszódott meg se a cipőjén, se ruházatán és meg se volt izzadva.
Mindeközben volt időm körbenézni a környéket és felfedezni az egykori „rakéta silót”, amely rádöbbentett arra, hogy a múlt rendszerben mire is lehettek itt felkészülve és miért is nevezték a mára kihalt területet egykoron a Bajtemetés laktanyának.
Majd fél kettő környékén újabb túrázok közeledtek. Örömmel láttuk, hogy az egyik egy ismerős arc Rattai Zoltán (MÖM Békéscsaba) bajtársunk. Ő rajta már látszódott, hogy a 44km-es táv, mennyire megerőltető. Egy gyors üdvözlégy, néhány fénykép, folyadék bevitel és indult is tovább.

A tömeges beérkezés az ellenőrző pontunkra, 15 órakor kezdődött.

Voltak, akik kutyával érkeztek, mint például Barcsa-Turner Gábor (Farkasok), akivel még a túrázók beérkezése előtt találkoztunk. Ő helyezte ki az útjelzőket csapatával és Lándzsa nevű németjuhászával. Majd a továbbiakban is rengeteg ismerős arc jelent meg, volt akit csak a médiumokból, de volt akit személyesen is ismertem már ezt megelőzően. Mint például Incze Béla (HVIM), vagy a budapesti forgatagból a sok ismerős.

Külön öröm volt üdvözölni csapatunk női szekcióját, akik együtt tették meg a 31 km-es túra szakaszt.

A túrán egyébként minden korosztály képviseltette magát, többek közt idősebb hölgyek és urak is nekivágtak 44 km-es távnak. Voltak, akik az egykori hős katonák előtt tisztelegve korhű öltözékben indultak neki, de sokan voltak mai ”divatnak” megfelelően túrapálcákkal feszes-drága túraruhákban. Többen is sántikálva érkeztek a táborunkhoz, és mint kiderült az ilyen esetek többségében, hogy a nem megfelelő lábbeli kiválasztása volt a bicegés oka.

Egyéb iránt a teremtő Isten kegyes volt hozzánk, mivel a beharangozott esőzés ellenére és a néha felerősödő szél kivételével, nagyon szép időnk volt.

Volt, aki a túra kedvéért és volt, aki a Hősök tiszteletére indult el a megmérettetésen. Összességében egy rendkívül bajtársias-családias hangulatú eseményen vehettem részt és rendkívül sajnálom, hogy eddig nem voltam hasonló rendezvényen. De mint tudjuk, ami késik az nem múlik!

A megszerzett tapasztalatok és élmények tükrében határoztam el egy Dél-budai bajtárssal, hogy jövőre mi is indulni fogunk a túra 44km-es szakaszán.

Ezúton gratulálok minden indulónak, aki teljesítette a túrát és külön Rattai Zolinak az elért harmadik helyezésért!

Dicsőség a Hősöknek!

D.A.J. MÖM Budapest

További képek