A főszervező beszámolója a 2014-es túráról

Nehéz felülmúlni a tavalyi túrát, de sikerült: nemcsak létszámban, hanem minőségében is. 232-en értek a célba Maglódon, így sikerült a tavalyi létszámot (180) növelni.

Álmomban nem gondoltam volna, hogy mihez fog vezetni egy unatkozó tavaszi hétvége, mikor úgy döntöttem, hogy átszaladok Maglódra, az Attila Védvonal Napra (amire meghívtak). Néhány embert ismertem csak és leginkább a kiállítás, térképek érdekeltek. Mint már tavaly megírtam, ott szembesültem azzal, hogy gyakorlatilag heti szinten túrázom a hajdanvolt védvonal területén, így belekezdtem abba a szervezésbe, ami nem kicsi feladat ugyan, de nem lehetetlen. Összehangolni jelentősebb nemzeti szervezeteket és a hatóságokat annak érdekében, hogy minél több ember ismerje meg az Attila Védvonal történetét és az önfeláldozó küzdelmek helyszíneit.

Úgy gondolom, hogy a tavalyi túrát nem csak az indulók létszámában, hanem a túra szellemiségének minőségi emelésével is sikerült felülmúlni. Részemről már tavasszal elkezdődött a noszogatás a szervezetek kapcsolattartói felé, majd nyáron mindenki rákapcsolt. Hatóságok tekintetében minden rendben volt, sőt! Olyannyira készségesen és professzionálisan tudtam úgy a rendőrséggel, mint a Pilisi Parkerdő Zrt-vel egyeztetni, hogy magam is meglepődtem!

A két főszervező a HVIM és a Betyársereg olyan minőségben biztosította úgy a látvány, mint a kényelmi elemeit a rendezvénynek, hogy azt egy évtizedes múltra visszatekintő teljesítménytúra is megirigyelhetné. Akik ott voltak tudják, hogy a Betyársereg a fő pontján (Mogyoródi Szent László kilátó, kápolna), és a célban a HVIM (Árpád vezér park/ Maglód) milyen kiállítást szervezett.

Parádés idő, véleményem szerint kellemes környezet, a segítő szervezetek (MNG, Pax Hungarica, Jobbik, KHŐ, Farkasok) áldozatos munkája tette ezt a rendezvényt egésszé és nem csak túrává, hanem megemlékezéssé is. A színvonalat ismét emelte a Mogyoród főterén lévő cukrászda, mert idén is járt mindeninek – a 44-es távon indulónak – egy szelet sütemény.

Volt, hogy téptem a hajam, volt, hogy viccelődtem, volt, hogy a kistarcsai kapitánnyal egyeztettem… és a végére kipurcantam.

Csak remélni tudom, hogy jövőre is hasonló támogatást kapok Tyirityán Zsolttól (Betyársereg) és Barcsa-Turner Gábortól (HVIM) és a többi segítő szervezet vezetésétől annak érdekében, hogy ismét sikerüljön felülmúlni az idei teljesítményünket!

Üdvözletem mindenkinek!

Papica

 

okonai Written by:

Be First to Comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük